Egy adatközpont hatékony működése szempontjából elengedhetetlen a redundancia. Annak érdekében, hogy megnöveljük az infrastruktúra rendelkezésre állását és minimalizáljuk az állásidőt, a tervezés során mindenképp figyelembe kell venni az egyes részegységeknek redundáns módon kell üzemelniük.

Mi az a redundancia?

A redundancia olyan rendszerkialakítás, amely biztosítja, hogy az adatközpont folyamatosan működjön még akkor is, ha az egyik komponens meghibásodik. Különböző szinteken és formákban jelenik meg, és ezek mindegyike hozzájárul a stabilitáshoz, a rendelkezésre álláshoz és az adatintegritáshoz. A megannyi megoldás közé sorolható például a hűtési rendszer, az energiaellátás vagy a távközlés betáplálási pontja.

Adatbiztonság

Az egyik legfontosabb terület, ahol a redundancia kiemelkedő fontossággal bír, az adattárolás és az adatbiztonság. Az adatközpontokban elhelyezett szerverek, tárolók (táp, merevlemez, memória, processzor) és tárolók redundánsan kerülnek telepítésre, hogy minimalizálják az adatvesztés kockázatát. Ezek a rendszerek több másolatban tartalmazzák az információkat, és automatikusan váltanak, ha az egyik meghibásodik. Ezenkívül alkalmazhatók RAID (Redundant Array of Independent Disks) rendszerek is, amelyek egyszerre több merevlemezt használnak, hogy növeljék az adatok hozzáférhetőségét és integritását.

Energiaellátás

Az energiaellátás terén is kulcsfontosságú a redundáns rendszerkialakítás. Az adatközpontok folyamatos energiaellátásra szorulnak, és egy áramkimaradás súlyos következményekkel járhat. Ezért ezen infrastruktúrák általában két vagy több független áramforrást alkalmaznak, például különálló villamos alállomásokat vagy generátorokat. Emellett a tápellátás is redundáns elemeket alkalmaz, mint UPS (Uninterruptible Power Supply) rendszereket, amelyek átmenetileg fenntartják az energiaellátást akkor is, ha a fő áramforrás üzemképtelen.

Redundancia: hűtés ás hálózat

Az adatközpontokban elhelyezett szerverek és berendezések jelentős hőt termelnek, aminek következtében azok károsodnak. A hűtési rendszer redundáns kiépítésével biztosíthatjuk, hogy a hőmérséklet mindig optimális legyen. Ezért ebben a kontextusban nem ritkán két vagy több hűtőegységet ajánlott alkalmazni – ha az egyik meghibásodik, a másik így átveszi a feladatot és elkerülhető az adatvesztés.

Ennek okán az adatközpont hálózati elemei is a kapcsolóktól a routerekig redundáns kialakításúak a folyamatos kapcsolatfenntartás érdekében. Több hálózati útvonal és kapcsolódási pont segítségével az adatok továbbra is áramolhatnak még akkor is, ha egy útvonal vagy csatlakozási pont kiiktatódik.

Redundancia típusok

N redundancia: az ’N’ a normális üzemhez szükséges berendezések és betáplálások számát jelenti. Ezen típusnál több komponenst használunk egy időben, hogy egy váratlan esemény bekövetkezte esetén a többi át tudja venni a meghibásodott modul helyét.

N+1 redundancia: az N redundanciával megegyező rendszer azzal a különbséggel, hogy a használatban lévő részegyégek egy további segéd betáplálással rendelkeznek.  A tartalék komponens előnye, hogy egy meghibásodás vagy karbantartás esetén támaszként szolgál az adatközpont számára.

2N redundancia: ebben az esetben két egymástól független, azonos értékű rendszer táplálja a kritikus terhelést. Ez azt jelenti, hogy ha például négy hűtési blokkot alkalmazunk a normális működéshez, egy 2N redundáns adatközpont nyolc komponenst fog tartalmazni. Így, ha netán több fontos rendszer is működésképtelenné válna, a tartalék blokkok képesek átvenni a helyüket.

3N/2 redundancia (osztott redundáns rendszer): ezen megoldás alkalmával az infrastruktúra kritikus rendszereit több ellátási pontra tagoljuk. Vagyis egy 8MW teljesítmény szükséglettel rendelkező rendszert 4 darab 2MW igényű alrendszerre osztunk szét. Ahhoz, hogy adatközpontunk hibabiztos legyen, egy extra, ugyanakkora teljesítménnyel rendelkező modult érdemes alkalmazni, és ezek között osztjuk el a kritikus teljesítményt. Így elkerülhető, hogy bármelyik modul névleges teljesítményen dolgozzon, probléma esetén pedig a többi rendszer pótolja a kieső igényt.

Blokk rendszerek: itt 5 alrendszer látja el a négy kritikus rendszer teljesítményigényét. Ha utóbbiak közül bármelyik üzemképtelen, a tartalék alrendszerre (ami alapesetben nem üzemel) átkapcsolva elkerülhető a leállás. A blokk redundáns rendszer előnye, hogy a 3N/2 redundanciához képest könnyebb, bővíteni, kezelni és definiálni.

Hasznosnak találta cikkünket? Akkor talán érdekelheti a légfüggöny működéséről szóló bejegyzésünk is!

‍